Gondolatok a projekthez

Kedves Látogató!

Mindenki életében van olyan időszak, amikor a csodák szinte mindennaposak, a szerencsésebbeknek ez egész életen át tart. Az első varázslatok ébredő gyermekkorunkban érnek bennünket, bámuljuk a fecskék hazatérését, a pillangók színét, a kályha melegét és a lámpa fényét. Aztán az iskolákban, ha nem vagyunk elég szerencsések, tantárgyak lesznek a csodákból. A kutatókhoz hasonlóan apró ízekre szedjük a természetet és már nyilatkozunk is a biológiát szeretjük, a fizikát és a kémiát nem vagy éppen fordítva. Szépen lassan elhisszük, hogy ez így van rendjén, és még adu is van a kezünkben, ezek a természettudományos tárgyak nehezek. Persze olykor ez igaz lehet, de pontosan tudjuk, hogy a hegymászás vagy a hódítás is lehet nehéz, de attól még nagyon szép és kihagyhatatlan élmény.

Valószínűleg a ,,bajok” az 1900-as évek elején kezdődtek, amikor Einstein megalkotta általános relativitás elméletét, amelyet már hétköznapi halandó nem érthetett és ez különösebben senkit nem érdekelt. Az atombomba pusztítása már erkölcsileg és szellemileg is felfoghatatlan volt az emberiség számára. Aztán szépen lassan a természettudományoktól való általános távolságtartással párhuzamosan szaporodni kezdtek problémáink a világban.

Az olasz Aurelio Peccei és a skót Alexander King 1968-ban egy konferenciát szervezett az emberiség jövőjét illető kérdésekről Rómában, amelynek folytatása a Római Klub lett. A szűk körű (jelenleg 66 tagot számláló) szervezet tanulmányokat (,,Jelentés a Római Klub számára”), fogadott el, amelyek különböző témákkal foglalkoznak az emberiség jövőbeli fejlődése szempontjából. Ezek a jelentések meglehetősen lehangoló képet festenek arról, hogy hogyan is bánunk a bennünket körbevevő környezettel. Mára már nem fantasztikus könyvként olvashatjuk soraikat, hiszen jó néhány szomorú jóslatuk beteljesedett, mások csak részben és időközben néhány új probléma is megjelent a színen. Ugyanakkor nem sikerült minden szinten beteljesíteni akkori kívánságukat, miszerint ,,minden nemzedék köteles az övénél jobb világot hagyni örökül az utókorra”.

A problémáink nagy része a természettudományok felségterülete, legyen az energia, környezetszennyezés, génmanipuláció, népesedés, élelmiszer vagy valami teljesen más mindennapjainkat átszövő valóság. Nyílt titkok ezek a Római Klub jelentése óta, de nyilvánvaló problémák egész özönét látja az újságolvasó, a nyitott szemmel és értelmes tekintettel néző minden állampolgár is.

A jelentéseket, újsághíreket és a mindennapi valóságot napjainkban megfejelte a Michel Rocard francia exkományfő vezette ötfős szakértői csoport, amely a természettudományos oktatást vette górcső alá.  A 2007 nyarán elkészült jelentés, un. Rocard-jelentés, a politikai döntéshozókat szembesíti azzal, hogy a számolási készség, a matematikai és digitális kompetenciák, valamint a természettudományok megértése nélkülözhetetlen a tudásalapú társadalomban való teljes értékű részvételhez és a modern gazdaságok versenyképességéhez. Ugyanakkor megállapítja azt is, hogy a természettudományos oktatás állapota az EU-ban egyre aggasztóbb. Olyannyira, hogy már az unió magas szaktudást igénylő iparvállalatai is kongatják a vészharangot attól félve, hogy néhány éven belül súlyos munkaerőhiánnyal kell szembenézniük.

Az EU szinte minden tagállamában évek óta folyamatosan csökken a felsőoktatás természettudományos és mérnöki szakjaira jelentkezők száma. A végzett hallgatók között aggasztóan alacsony a nők számaránya. Megállapítja még, hogy a természettudományok oktatása nem kellőképpen szolgálja és tartja fenn a természet iránti kisgyermekkori kíváncsiságot. Még hosszan lehetne sorolni a megállapításokat, de a természettudományok oktatását végző tanárok testközelből érzik a problémákat minden nap.

Jó  lenne úgy folytatni, hogy itt van a varázspor a kezünkben, de nem így van. Egy lehetőséghez jutott az Eszterházy Károly Főiskola, azzal, hogy ,, EKF a Természettudás Főiskolája” címmel 140 milliós pályázatot nyert. A projekt célja, hogy a fentebb vázolt problémák aktív orvosolásába kezdjünk. 30 hónapra elegendő ötlet, megvalósításra váró program és tengernyi tenni akarás van a tarsolyunkban. A TERMÉSZETTUDOMÁNYT akarjuk népszerűsíteni nem magunkat.

Pontosan tudjuk, hogy megannyi jelentés sem ér annyit, mint egy apró  lépés a természettudományok terjesztésében. Hiába olvassák emberek százai, ezrei ezeket a jelentéseket, ha a tudás az értéshez, a kívánság a változáshoz nincs már eleve bennük. Abban szeretnénk segíteni, hogy megmutassuk a tudomány izgalmas, érdekes, kézzelfogható és ott van a mindennapjainkban. Céljaink felemelőek és sokrétűek, azon tanárok mellé akarunk állni, akik eddig is sokat, olykor erőn felül teljesítettek a természettudományok szépségének megmutatásában, de kellene még számukra valami kis plusz, amitől még élőbben, még vonzóbban tudják megmutatni azt, amit eddig is szépnek láttak. Szeretnénk párbeszédet folytatni olyan vállalatokkal, akik már felismerték, vagy éppen nyitottak a felismerésre, hogy az oktatás értük van. Szeretnének besegíteni abban, hogy közösen találjuk ki a tanítandó anyagot, hogy tényleg az életnek tanulhassunk, mint ahogy a latin közmondás is mondja. És persze szeretnénk segíteni a szülőknek abban, hogy nyugodtan dőljenek hátra, ha gyermekük a természettudomány felé orientálódik. Tudják biztosan, hogy a közös jövőnkbe fektetnek be, amikor gyermeküket támogatják.

A Természettudományi Kar oktatói, dolgozói szeretnék elvarázsolni egy egész napra a régió lakosságát a Kutatók éjszakája rendezvény keretében. A siker bennünk van, hiszen az elmúlt két rendezvényen is több ezres táborunk akadt és a mozgás, mint rendező elv sok rajongót ígér.

A TTK-s szieszta Magyarország legjelentősebb tudósait vonzotta Egerbe, nem lesz ez másképp a most következő hónapokban sem. Közösen megalkotjuk az Egész Életre Kiterjedő Tanulás Házát, számunkra nEtSZKÖZKÉSZLET, amely olyan multimédiás alkalmazás, melynek segítségével a tanár egy virtuális dolgozószobába jut, melyben a felkészüléshez és a tanórai munkához szükséges eszközökhöz férhet hozzá. De nem csak virtuális tanórákat akarunk, hanem igazi hús-vér órákat a Líceum televízió segítségével. Olyan órákat mutatnánk meg, ami tartalmában, módszereiben újító szándékú és támogatja az új utak megjelenését a természettudományok oktatásában. Persze nem a messze távolból kívánjuk szemlélni a tanulókat, szeretnénk közvetlenül is megmerítkezni kíváncsiságuk tengerében. Rendhagyó órákat akarunk tartani érdeklődő fiataloknak, meg kívánjuk mutatni a Tudományos Diákkörök fortélyait, beavatni a legtehetségesebbeket a tudományos műhelyek mindennapjaiba.

A már meglévő Varázstornyunk létező csodák tárháza, olyan programokat szervezünk kicsiknek és nagyoknak, amelyben nem kell távcsőbe nézni, hogy a messzeségbe lássanak, a mindenséggel találkozzanak. Olyan konferenciákat és kiállításokat tervezünk, amely a fent említett csupa nagybetűs tudományt népszerűsíti. Szeretnénk, ha régiónk érdeklődő diákjai, természettudományos tárgyakat tanító tanárai egy kicsit otthonra lelnének nálunk és közösen dolgozhatnánk régiónk felemelkedésén.

Szeretnénk, ha a tudomány tanyát verne a vállalatok birodalmában is, olyan tudományos diákköröket szervezünk, ahol a céges érdek karöltve dolgozik az iskolával. Olyan változásokat akarunk a Természettudományi Karon, hogy a projekt lezárása után is iránytűként funkcionálhassunk.

Munkatársaimmal együtt kérem Önöket, hogy higgyék el ez a projekt közös jövőnkért van, minden egyes kis lépés egy súly a természettudomány billegő serpenyőjébe. Pontosan tudjuk, hogy egy fecske nem csinál nyarat, de bennünket ez nem befolyásol. Mi inkább arra a jógi mondásra koncentrálunk, hogy ,,a végtelenbe vezető út is az első lépéssel kezdődik”. Munkánknak csak akkor van értelme, ha segítenek abban, hogy megtaláljuk közös utunkat a természettudományhoz. Ehhez csak figyelmet, nyitottságot és közös jövőnk féltését várjuk el, a többi a mi dolgunk.

Dr. Liptai Kálmán (a Természettudományi Kar dékánja)